bejelentkezés

(regisztráció)

Szólj hozzá! »

név:
[e-mail]:
tárgy:
hozzászólás:
kód: captcha image

Miki – blog

Erdély – Torockó, Verespatak

#21 – Miki

2006-11-01 11:19:42

összes kép

Tegnap késő este hazaértünk négynapos erdélyi túránkról. A lakásban 12 fok fogadott, mert nyitva hagytam a bukóablakokat. Gondoltam még kitart pár napig a jóidő... Mostanra azonban már rendeződött a helyzet valamelyest, a 17-19 fok már teljesen elviselhető – jól felöltözve. Úgysem lesz több a tél folyamán.

Túránk két fő célja volt, hogy megnézzük Verespatakot és nagyot túrázzunk. Mindkettő remekül sikerült!

Verespatakon láthattuk a római kori aranybánya tárnáit, bár a nyolc szinten elterülő 15 kilométernyi járatoknak csak töredékében jártunk. A bányamúzeum pár nagyobb gépét még láthattuk az udvaron, de az épület már kiürítve romos állapotban áll. A külszíni fejtést egy csupasz fél hegyoldal jelzi, de a teherautók és egyéb munkagépek egy biztonsági őr felügyelete alatt lerobbanva állnak egy placcon.

A település főterén a legszebb polgári épületeknek már csak a fő fala áll. Sok ház már üres, lakatlan, rajta táblával, hogy a kanadai aranybányász cég tulajdona.

Torockó környékén nagy túrát tettünk, Ordaskő, a Torockószentgyörgyi vár és Székelykő érintésével. Többnyire sütött a nap és a szomszédos hegyeken gyülekező felhők késő estig nem tudtak a közelünkbe férkőzni. Székelykőről már sötétben mentünk le némi holdfényben, és a fák között legalább nem fújt a szél. A faluhoz közeledve zseblámpáinkkal vertük vissza a juhászkutyák támadását, de lehet hogy gazdáik füttye is segített. Házigazdáink már aggódtak értünk.

Másnap óriási szél fújt, de azért megnéztük a Tordai hasadékot és utána a tordai sóbánya keresésébe kezdtünk. Másfél óra alatt találtunk egy régen bezárt kijáratot, és bár mindenkit megkérdeztünk, aki utunkba került, nem leltük meg amit kerestünk. Végül feladtuk és tankolás után a Dána pizzériában kötöttünk ki.

Utolsó reggelre -7 fokra hűlt a levegő. Útközben hazafelé kisebb túra keretében megnéztük a Scărişoara (Aranyosfő) jégbarlangot. Amikor odaértünk teljesen kihaltnak tűnt, de hamarosan előkerült a bácsika és leengedett minket a hatalmas mélyedésbe. Sajnos kissé lepukkant az állapota, de így is nagy élmény volt.

Továbbmenve felszaladtunk még a Rozsdás árokhoz, ami egy hatalmas, szinte teljes körben folyamatosan omló völgy. Monumentális látvány. Itt gyorsan megfőztük az ebédünket és újra autóba szálltunk. Ennyi fért a napba. Irány Magyarország.

  GNU AGPLv3 mrd.hu