Utolsó hozzászólások

Miki [2017-11-25 00:02:33]
» gombavizsgálat

[újonc] [2014-03-14 21:33:00]
» túra

Miki [2013-04-29 10:05:58]
» kis gomba, nagy gomba

[Valaki] [2013-04-28 00:42:56]
» OK

[Valaki] [2013-04-28 00:29:39]
» Milyen cím?

bloggerek

Miki

bejelentkezés

(regisztráció)

ubuntu.hu
RSS 2.0
Miki – blog
Liliom Kupa – Ipolyszalka

#20 – Miki

2006-10-16 13:06:44
Módosítva:
2010-08-24 14:13:05

nincs hozzászólás

összes kép (1)

2006. október 13 – 15.

_Nagy várakozás és készülődés előzte meg a Felvidéken hagyományosan évente kétszer megrendezésre kerülő cserkészcsapatok közti focikupát. A mostani alkalom – az eddigiektől eltérően – füves kispályákon került megrendezésre. 15 csapat nevezett a kupára.

Hetente tartott edzésekkel fejlesztettük technikánkat és állóképességünket. Még az sem riasztott vissza, ha fél Budapestet kellett is végigutaznunk egy üres focipályáért, csak hogy a gyakorlás el ne maradjon! Azonban a tudás nem minden! :) Ezért a felszerelésre is komoly gondot fordítottunk. Többen vásároltunk stopliscipőt, hogy a meg-álló-képességünk is tökéletes lehessen a ködös hajnali harmatos füvön. De a lényeg mégis a csapat egységét jelképező mez! Komoly áldozatot vállaltunk, hogy ez is időben elkészüljön. Első probléma volt, hogy a rendeléshez a világ végére kellett Kornéllal kiutaznunk. A Határ úttól végigzötyögtük még az 50-es villamos teljes vonalát mire a 700 fölötti házszámhoz jutottunk az Üllői úton. Itt csak a kedves hölgy segítőkészségén és találékonyságán múlt, hogy nem fordultunk ki egyből a boltból, mivel elfelejtettünk mintát vinni. A lényeg azonban az, hogy leszámítva a gyártás egynapos csúszását és Ubul felesleges útját a boltba, néhány órával indulás előtt problémamentesen megkaptuk a fekete-sárga mezeket!

17:30-kor találkoztunk pénteken a Széna téren, ahol 10-en jelentünk meg a 11 tagú csapatból. Andris sajnos csak búcsúztatni jött, így aztán fájó szívvel váltunk el csatárunktól, és bezsúfolódtunk a Kaczián tulajdonú kisbuszba. Útközben begyűjtöttünk egy hiányzó labdát, matracot és hálózsákot, majd végül Esztergom felé vettük az irányt.

Nyugodt tökmagozásunkat csak időnként zavarta meg a felbőgő motor és az utána jelentkező kellemetlen kuplungszag. Előszőr csak arra gondoltunk, hogy Milán bénázik :) , de mint később kiderült, a teljesen elkopott kuplungtárcsák voltak a bűnösök. Ezt akkor viszont még nem tudtuk. Piliscsaba előtt azonban olyan büdös lett már a kocsiban, hogy a megállás mellett döntöttünk, és a település első benzinkútjánál leparkoltunk, majd a szag forrásának megkeresésébe, illetve focizásba kezdtünk. Mivel eredményre magunktól nem jutottunk, ezért a benzinkutas segítségét kértük, aki lévén autószerelő is egy személyben, egy pillanat alatt megállapította a problémát: elkopott a kuplungtárcsa. Tanácsára sajnos félretoltuk az útból járművünket, hátunkra kaptuk csomagjainkat és az Esztergom felé közlekedő menetrendszerinti járat megállójába cihelődtünk, ahol telefonos segítséget kértünk és minden ismerősünket a kupa szervezője, Ricsi telefonszámának megkeresésére állítottuk. Mire a busz megjött, a telefonszám is a birtokunkban volt, azonban a hívást csak a közönség segítsége után tudtuk megejteni, mivel nem tudtuk a szlovák országkódot. Egy fiatal srác szerencsére elárulta nekünk a helyes megfejtést, és a kapcsolat kialakulása után már tudtuk, hogy van rá esélyünk, hogy még aznap megérkezzünk Ipolyszalkára. Sajnos azonban csak fényképezőgép nélkül, mert azt bizony ottfelejtettem a lerobbant autónkban! Nagy kár! :(

A buszról leszállva a híd felé vettük az irányt. Menet közben váltottunk pénzt, átsétáltunk a Duna fölött, majd a határállomáson és már Párkányban is voltunk. Mivel még várni kellett a fuvarra, ezért elfogyasztottuk a csomagolt vacsoránkat, majd fagyizni mentünk. A fagylaltos srác és showman fantasztikus ügyességgel dobálta a gombócokat, elkapta a kanállal, vagy a tölcsérrel, bár néha azért leejtette, de akkor úgy csinált mintha fentmaradt volna a plafonon. Aztán a fagylaltoskanállal megforgatta a hozzáragadt tölcsért. Végül megkaptam az adagomat két tölcsérben, de mikor megfogtam, ő elfordult a pénzzel és vitte a fagyimat is. Nekem csak egy üres tölcsér maradt! Ádámnak pedig úgy adott vissza, hogy a pult alatt a plexinél nyújtotta a pénzt, ahol a fagyik vannak. Végül azért mindannyian megkaptuk az adagunkat, és visszatérve focizni kezdtünk a parkban, többször a helyiek aktív részvételével. Legtehetségesebbnek egy fiatal lány tűnt, akit már majdnem bevettünk a csapatba, mikor a társai végül rávették a továbbhaladásra. De előtte még jót derültünk társaságuk egyik tagján, aki valószínűleg magas alkoholtartalma miatt egyszerűen beledőlt a közeli bozótba.

Két részletben végül 10 óra körül mindannyian megérkeztünk az ipolyszalkai sportcsarnokba, ahol éppen a vége felé közeledett az esti "tábortűz". Bent mindannyian kaptunk egy-egy mécsest és a csoportok kisorsolása után mi is betettük a terem közepén lévő cserkészliliom alakzatba. A sorsolással meg voltunk elégedve, így aztán aggodalom nélkül térhettünk nyugovóra. Előtte azonban kivonultunk a pályára, ahol a zászlólevonás következett, és közben a Magyar Himnuszt énekeltük. Jólesett, hogy ezt megtehettük a Felvidéken!

A terem egyik sarkában lévő dobogót foglaltuk le csapatszállásnak. Egész éjszaka nyikorgott. Elalvás közben a legszebb védésekről és gólokról szóló videót néztük, amit a falra vetítettek. Közben kiderült, hogy mégis mi játszunk reggel a csoportunkban előszőr! Fél 9. Olyankor még a labda sem gurul...

Így aztán 7-kor nem kis nehézségek árán felkeltünk és reggelizni mentünk a közeli iskolába. Kint hideg volt. Nem kicsit, nagyon! Gyorsan betermeltük a felvágottat és sajtot, leöblítettük teával és már mentünk is melegíteni az első meccsünkre. A mérkőzés negyed órával később kezdődött egy számunkra eddig ismeretlen csapattal. Független elemzők szerint szépen rohangáltunk a pályán, csak arról feledkeztünk el, hogy focizni is kéne. 0:2. Nincs még igazán összeszokva a csapat, de azért nem olyan rossz teljesítmény az ezüstérmes csapattól! Arról nem is beszélve, hogy az első gól röhejes módon csúszott csak be, semmi szépség, vagy bravúr nem volt benne.

Az idő közben szépen melegedett, a harmat is felszáradt a fűről, ami sokat könnyített a stoplissal nem rendelkező sporttársak helyzetén. Némi csúszással aztán a második meccsünk is elkezdődött, amit az ellenfél ismeretében szerettünk volna megnyerni. Rajtunk múlt, hogy mégsem sikerült: 1:2. Még mindig nem volt meg az igazi összhang.

Telt-múlt az idő, pihentünk, nézelődtünk, gyakoroltunk, végül még ebéd előtt sor került harmadik meccsünkre. Mivel kezdtük cikinek érezni az eddigi eredményünket, erős kezdés mellett döntöttünk. A terv bevált, lerohantuk őket, és a játék nagyrészt az ő térfelükön játszódott. Meg is szereztük a vezetést az első félidőben. Sajnos azonban a második félidő vége előtt, egy gyors ellentámadást nem tudtunk kivédeni és már egyenlített is a szembenálló csapat. Bár a küzdelmet továbbra sem adtuk fel, több gólt sajnos nem sikerült az ellenfél kapujába rúgni. Az esélyünk a döntőbe való bejutásra tovább csökkent, de még nem veszett el végleg. Az ebéd alatt többen azt számolták, hogy milyen együttállások szükségesek a továbbjutásunkhoz. Sajnos innentől már nem csak rajtunk múltak a dolgok, mert egyrészt alaposan meg kellett ruháznunk a következő csapatot, másrészt a csoport utolsó meccsét a megfelelő csapatnak kellett volna megnyernie. De addig még volt egy kis idő, így a knédli, pároltkáposzta és sülthús elfogyasztása után többen aludni tértek, mások tanultak, vagy csak nézték a helyi bajnokság nagypályás meccsét.

Már lefelé ment a nap, mikor felálltunk aznapi negyedik és egyben utolsó meccsünkhöz. Ismét a már kipróbált lehengerlő harcmodort választottuk, és most már tényleg nem kellett csalódnunk! 4:0! Még van esélyünk a továbbjutásra!

Így aztán nagy izgalommal vártuk az aznapi utolsó meccset. Most dől el a sorsunk és mi már semmit sem tehetünk érte! Azaz mégis: drukkolunk! Már az elején kiderült, hogy a csapat, amelyikben bíztunk elég fáradt és leharcolt, de nemcsak hogy jódarabig kihúzták kapott gól nélkül, még rúgtak is egyet, és ezzel megszerezték a vezetést! Mi lélekben már a holnapi meccseken játszottunk, amikor sajnos ők is kaptak egyet, és ez már így is maradt a meccs végéig. Kiestünk, de a Kapisztrán Királyok életében előszőr pozitív gólaránnyal zártuk a kupát! 6:5. A vacsora és fürdés után egyenruhában vonultunk a templomba, ahol a mise végén azt is megtudtuk a paptól, hogy pályafutása alatt eddig kétszer módosította a mise kezdését foci miatt! Előszőr a 80-as években, másodszor pedig miattunk.

Visszavonultunk a sportcsarnokhoz, ahol Ricsi közölte, hogy az estét az épületbe bezárva kell töltenünk. Nem voltunk felhőtlenül boldogok. Valahogy mást terveztünk! :) Milán és Öcsi végül rávették, hogy engedélyezzen egy egyórás kimenőt, hogy sétálhassunk kicsit a faluban...

Kérdezzétek meg Kornélt, hogy milyen a szlovák alkoholmentes sör! :)

Reggel még a döntők előttre egy barátságos meccset terveztünk egy másik kiesett csapattal, így megint korán kellett felkelnünk. Amikor kiléptünk az épületből, a ködtől még látni is alig lehetett, de reggeli utánra valamelyest javult a helyzet. A hideg azért maradt, az összeszedettségünk azonban ismét szertefoszlott. 0:2 volt félidőben az állás. Sajnos ekkor megjelentek a döntős csapatok, és elzavartak a pályáról. Pedig a második félidőre tartogattuk az erőnket... :)

Már nem volt miért tovább ottmaradnunk, ezért összepakoltunk, drukkoltunk az első két meccsen és végül Magyarország felé vettük az irányt. Letkésnél keltünk át, ami gyalog sem volt messze és a párkányi busz már úgyis elment. Itt ücsörögtünk egy órát a buszmegállóban és közben tervezgettük a csapat további sorsát és értékeltük mostani teljesítményünket. Fogunk mi még a döntőben játszani!

A buszon összetalálkoztunk néhány cserkésszel, akik csuhébabát szorongattak, aztán rövid beszélgetés után már meg is érkeztünk Szobra. Itt jegyet váltottunk, felszálltunk a vonatra és már indultunk is a Nyugatiba, ahol egy egész cserkészcsapat is leszállt a vonatról. Itt gyors fagyizás, 4-6-os, aztán már otthon is voltunk.

Tavasszal is ott leszünk és ha szurkolótáborunk is lesz, biztosan még jobban fogunk szerepelni!

szikravető

#19 – Miki

2006-10-09 08:55:08

nincs hozzászólás

A lényeget tegnap elfelejtettem! Pénteken vásároltam egy magnéziumtömböt, amibe bele van építve egy szikravető is. Az egész lényege az, hogy a frissen kapart apró magnézium begyújtható a szikrákkal, és erőteljes lángot ad, ami segít a tűzgyújtásban.

Tény, hogy a száraz időjárással óriási szerencsénk volt, de a szombat esti tüzet sikerült 5 perc alatt, csak szikrákkal meggyújtani! Még magnézium sem kellett hozzá.

Kantúra light

#18 – Miki

2006-10-08 22:20:46
Módosítva:
2010-08-24 14:19:49

nincs hozzászólás

összes kép (43)

Végre újra működik a bringámon a váltó! Pénteken 1 órával a vonat indulása előtt elhoztam a szervízből. Persze nem volt rendesen kész, amikor érte mentem. Utána már csak a csomagtartó és a cuccok felpakolása volt hátra. De nem ez a lényeg!

Gyönyörű időnk volt és a Bakony csudaszép helyein jártunk. Az első éjszakai 3 fokot is túléltük valahogy mind a heten. Jó érzékkel nem a nyári hálózsákomat vittem.

Idén sem maradt ki a „forró málna” és a „mese habbal”, és egyéb gasztronómiai élvezeteknek sem voltunk híján, sőt!

Light! Sajnos idén leszámítva az első éjszakai hideget sem eső sem sár sem más természeti katasztrófa nem nehezítette túránkat! Erre azért tavasszal jobban oda kell majd figyelni! Hogy az egyszerű biciklitúra elnevezéstől eltérően tényleg kiérdemelje a kantúra nevet! Ehhez még kevés a megtett 90-100 km...

De most már meséljenek inkább a képek...

„van aki porhón szereti”

#17 – Miki

2006-10-03 23:42:04

nincs hozzászólás

Olvastam ma egy HH plakáton. Rögtön éreztem, ahogy fordulok a deszkán 180 fokot, és már száguldok is tovább! Uhh, még az ősz is éppen csak elkezdődött...

Áruló MDF!

#16 – Miki

2006-10-02 00:10:57

nincs hozzászólás

A Fórum árulása több helyen is a jobboldal vereségét okozta, de ami a legfájóbb, hogy Budapest is köztük van, az 5%-os jobboldali fölény ellenére! Ismét kiderült, hogy Ibolykánk hazaáruló...

De inkább örüljünk annak, ami van, mert sok helyen fordult a kocka!

"Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!"

  GNU AGPLv3 mrd.hu