Utolsó hozzászólások

Miki [2017-11-25 00:02:33]
» gombavizsgálat

[újonc] [2014-03-14 21:33:00]
» túra

Miki [2013-04-29 10:05:58]
» kis gomba, nagy gomba

[Valaki] [2013-04-28 00:42:56]
» OK

[Valaki] [2013-04-28 00:29:39]
» Milyen cím?

bloggerek

Miki

bejelentkezés

(regisztráció)

Országút Társulat
RSS 2.0
Miki – blog
Menedéképítés

#31 – Miki

2006-11-26 22:41:33

nincs hozzászólás

Tegnap délután kimentem az erdőbe, hogy ott töltsem az éjszakát. Az idő az évszakhoz képest remek volt, minden szükséges felszerelést vittem, mégsem sikerült tervemet megvalósítanom. Már a tűzrakás sem ment símán, de az elsődleges probléma a korai sötétedés volt, és ennek tudata bizony hátráltatta munkámat. Nyomás alatt dolgozni nem könnyű és így sötétedésig csak egy kis része készült el a menedéknek. Onnantól pedig már nem vállaltam, hogy befejezem. A próbálkozás mégsem volt teljesen sikertelen! Egyrészt megtanultam fáklyát készíteni, másrészt pedig a következtetés nyilvánvaló: mindent ki kell próbálni és gyakorolni, mert az elméleti tudás önmagában lelki nyomás alatt könnyen csődöt mond!

Olcsó vipera

#30 – Miki

2006-11-20 10:53:26

nincs hozzászólás

Reggel a Bartók Béla úton megszólított egy sötétebb bőrű hazánkfia, és egy viperát próbált rámsózni! Előszőr 4 ezerért kínálta, de mivel nem kértem, szépen lealkudta 2-re. Így sem vettem meg, pedig mondta, hogy mágneses, bemutatta és a kezembe nyomta, hogy megnézhessem. Végül belátta, hogy velem nem fog üzletet kötni és csalódottan odébbált....

Lelkigyakorlat

#29 – Miki

2006-11-18 22:07:11

3 hozzászólás

Ma lelkigyakorlaton voltunk Dobogókőn. Ideje volt már egy kicsit lelassulni, elcsendesedni, elgondolkodni az élet dolgain és Istenre figyelni. Érdemes volt elmenni! A végén megettük a makklisztből sütött kenyeret. Sokkal finomabb volt, mint amilyen csúnya! :) Most még egy jó alvás hiányzik, de már az sincs messze....

Városi közlekedés

#28 – Miki

2006-11-17 11:28:31
Módosítva:
2006-11-17 11:29:22

nincs hozzászólás

Munkába jövet rámhúzta a kormányt egy középkorú szőkeség. Nem tudom hova sietett, mert úgyis piros volt a lámpa. Szerencsére figyeltem, mert ahogy közeledett, már sejthető volt, hogy ő nem a balra kanyarodó sávban szeretne továbbhaladni. Amikor megálltam mellette és bekiabáltam, hogy mégis miért szorít le, akkor egy enyhe kézlegyintés és egy flegma bocs volt a válasz! Ettől tudok csak igazán ideges lenni, amikor a bocs azt jelnti, hogy: "Bocs, ne fáraszd magad, nem érdekel, nekem autóm van, nem tudok vezetni és a többiek amúgyis elmehetnek a fenébe!"

Csipkeszörp és egyebek

#27 – Miki

2006-11-15 23:53:06
Módosítva:
2006-11-15 23:54:29

nincs hozzászólás

Leszűrtem a második adag csipkelét a gyümölcsről. Nem valami édes az egész, de biztos tele van C vitaminnal. Még akár azt is mondhatom, hogy jó! :)

A bor persze picit sem akar forrni, az élesztők meg ott lubickolnak a tetején! Nem értem.

Amúgy 5-től meg cserkész vezetői megbeszélés volt, aztán 9 lett mire eljöttem. Kissé lefárasztott, de azért haladtunk. Úgy tűnik lesz feladatom bőven az elkövetkező időkre is! Meg mindjárt kezdődik a ST!

És mindjárt elalszom....

Csipkebogyóbor

#26 – Miki

2006-11-14 09:56:57

nincs hozzászólás

Tegnap este átszűrtem az ázó bogyókat egy konyharuhán, majd belekerült a cukor, a citromsav és a borélesztő. Most a szekrény tetején pihen az egész cucc. Várom, hogy elkezdjen forrni és bugyogni a kezdetleges kotyogón keresztül. Mivel nem volt akkora dugóm, amivel le tudtam volna zárni egy 5 literes üveget, ezért egy tálcából vágtam ki egy dugószerűséget, majd sűrű mézzel tömítettem. Remélem sikerrel.

A leszűrt gyümölcsöt még nem akartam kidobni, mert olyan jó illata volt, ezért felengedtem újra vízzel. Két nap múlva szerintem nagyon finom ital lesz belőle.

Erdei túra

#25 – Miki

2006-11-13 11:56:14

nincs hozzászólás

Tegnap végre kijutottam az erdőbe egy kicsit gyűjtögetni. Már szerda óta aggódtam, hogy pocsék idő lesz és egész vasárnap esni fog az eső. Kellett nekem az előrejelzést nézni! :) Azért persze egy remek jégesőt kaptam a nyakamba.

A lényeg, hogy gyűjtöttem új fákat a tűzfúráshoz, túrtam makkot az avar alól, mint a vaddisznók, és szedtem csipkebogyót is.

A fák még száradnak. Valószínűleg keskenylevelű ezüstfát és juhart gyűjtöttem.

A fél kiló csertölgyről való makkot megpucolni sem kis idő, és ráadásul csak a 60%-a maradt meg. Utána forró vízbe kell tenni, majd leönteni róla a sötétbarna levet. Ezt ismételni mondjuk 10-szer. Addigra tisztul a víz és csökken a makk csersavtartalma. Most egy konyharuhán száradnak, ha lesz időm majd összetöröm/darálom és már kész is a liszt. De az is lehet, hogy "gesztenyepürét" csinálok belőle, mert az íze és az illata is hasonló.

Amíg a makkok főttek, addig a csipkebogyókat pucoltam. Most egy 5 literes befőttesüvegben áznak és várják, hogy este leszűrjem és majd a levet egy kis borélesztővel megbolondítsam. Az eredményről majd beszámolok....

Birsalmasajt

#24 – Miki

2006-11-07 22:50:10

nincs hozzászólás

Hétfőn reggel vettem a piacon (milyen jó, hogy ilyen közel van!) 6 darab óriási birsalmát, hogy birsalmasajtot csináljak belőlük. Ma este bele is fogtam, de jól befürödtem velük, mert ebből 4 csúnya barna volt belül! :( De mégsem dobhattam ki az almák kétharmadát, így aztán megfőztem inkább az egészet. Legfeljebb nem áll el olyan sokáig. Ez az elállás amúgy is kérdéses.... :)

Íjas tűzfúró II.

#23 – Miki

2006-11-07 00:40:12

nincs hozzászólás

Tovább csiszoltam tudásom, illetve a fákat. Több-kevesebb nehézség árán újabb fafajtákkal sikerült parazsat csiholnom. A legkönnyebben bodzával. A lakásban mindenhol forgácsok, fadarabok és taplógombák vannak, és már mindennek füst szaga van. És a lényeg még hátra van: a parázsból lángot kell éleszteni...

Íjas tűzfúró

#22 – Miki

2006-11-02 22:28:53
Módosítva:
2006-11-02 22:31:30

nincs hozzászólás

Hosszas próbálkozások és enyhe füstmérgezés után végre sikerült parazsat csinálnom egy íjas tűzfúró segítségével a fürdőszobában! Utána rohantam ajtót nyitni, hogy meg ne fulladjak. A parázs félig korhadt tölgyfa alappal és mogyoró vesszővel készült. A művelet részletei természetesen megtekinthetők!

Mindenkinek ajánlom kipróbálásra, igazi élmény gyufa nélkül tüzet csiholni!

Erdély – Torockó, Verespatak

#21 – Miki

2006-11-01 11:19:42

nincs hozzászólás

összes kép (89)

Tegnap késő este hazaértünk négynapos erdélyi túránkról. A lakásban 12 fok fogadott, mert nyitva hagytam a bukóablakokat. Gondoltam még kitart pár napig a jóidő... Mostanra azonban már rendeződött a helyzet valamelyest, a 17-19 fok már teljesen elviselhető – jól felöltözve. Úgysem lesz több a tél folyamán.

Túránk két fő célja volt, hogy megnézzük Verespatakot és nagyot túrázzunk. Mindkettő remekül sikerült!

Verespatakon láthattuk a római kori aranybánya tárnáit, bár a nyolc szinten elterülő 15 kilométernyi járatoknak csak töredékében jártunk. A bányamúzeum pár nagyobb gépét még láthattuk az udvaron, de az épület már kiürítve romos állapotban áll. A külszíni fejtést egy csupasz fél hegyoldal jelzi, de a teherautók és egyéb munkagépek egy biztonsági őr felügyelete alatt lerobbanva állnak egy placcon.

A település főterén a legszebb polgári épületeknek már csak a fő fala áll. Sok ház már üres, lakatlan, rajta táblával, hogy a kanadai aranybányász cég tulajdona.

Torockó környékén nagy túrát tettünk, Ordaskő, a Torockószentgyörgyi vár és Székelykő érintésével. Többnyire sütött a nap és a szomszédos hegyeken gyülekező felhők késő estig nem tudtak a közelünkbe férkőzni. Székelykőről már sötétben mentünk le némi holdfényben, és a fák között legalább nem fújt a szél. A faluhoz közeledve zseblámpáinkkal vertük vissza a juhászkutyák támadását, de lehet hogy gazdáik füttye is segített. Házigazdáink már aggódtak értünk.

Másnap óriási szél fújt, de azért megnéztük a Tordai hasadékot és utána a tordai sóbánya keresésébe kezdtünk. Másfél óra alatt találtunk egy régen bezárt kijáratot, és bár mindenkit megkérdeztünk, aki utunkba került, nem leltük meg amit kerestünk. Végül feladtuk és tankolás után a Dána pizzériában kötöttünk ki.

Utolsó reggelre -7 fokra hűlt a levegő. Útközben hazafelé kisebb túra keretében megnéztük a Scărişoara (Aranyosfő) jégbarlangot. Amikor odaértünk teljesen kihaltnak tűnt, de hamarosan előkerült a bácsika és leengedett minket a hatalmas mélyedésbe. Sajnos kissé lepukkant az állapota, de így is nagy élmény volt.

Továbbmenve felszaladtunk még a Rozsdás árokhoz, ami egy hatalmas, szinte teljes körben folyamatosan omló völgy. Monumentális látvány. Itt gyorsan megfőztük az ebédünket és újra autóba szálltunk. Ennyi fért a napba. Irány Magyarország.

  GNU AGPLv3 mrd.hu