Terepfutás akadályokkal.

Ezen voltunk hétvégén, Békéscsaba mellett, Póstelken.

Bevallom izgultam kicsit előtte, mert nem tűntek könnyűnek az akadályok, és nem is készültem semmit, de úgy voltam vele, hogy ha focin végig tudok küzdeni másfél órát, akkor ennek is mennie kell. Legrosszabb esetben, majd sétálok közben kicsit.

előzőkövetkezőbezárSétálni végül nem kellett, bár némelyik akadály eléggé leszívta az erőmet. Pl. a hasonkúszás sárban, szögesdrót alatt. :) De pont ezek az akadályok jelentették az élvezetet számomra, még ha igen hamar merő víz majd sár lettem is. Egy 7 km-es futóversenyen biztos nem indultam volna el, de ez a verseny egy percig sem volt monoton, folyamatosan új kihívásokkal kellett szembenéznünk. Ráadásul abban bíztam, hogy ha már a folyamatos futásban nem is leszek túl jó, majd az akadályokon behozok valamennyit a lemaradásomon. És ez szerencsére így is történt.

Ez a hozzáállás végül a mezőny kétharmadának lehagyására volt elég, ami így elsőre nem is rossz szerintem. Kis készülés kell majd legközelebb.

De nem is ez a lényeg, hanem, hogy mekkora élmény volt ez az egész! Azóta sem tudok betelni vele. A rengeteg szívatás ellenére egy percig sem bántam meg, hogy elindultam. És bár van olyan kép, amin kicsit elgyötörtnek látszom, mégis inkább a folyamatos vigyorgás volt a jellemzőbb. :)

Nem ez volt az utolsó ilyen versenyem!