Utolsó hozzászólások
Miki [2017-11-25 00:02:33]
» gombavizsgálat
[újonc] [2014-03-14 21:33:00]
» túra
Miki [2013-04-29 10:05:58]
» kis gomba, nagy gomba
[Valaki] [2013-04-28 00:42:56]
» OK
[Valaki] [2013-04-28 00:29:39]
» Milyen cím?
bloggerek
Mikibejelentkezés
2017 október (1)
2015 március (3)
2015 február (1)
2015 január (2)
2014 november (3)
2014 október (3)
2014 július (1)
2014 április (1)
2014 március (1)
2013 április (1)
2013 március (7)
2010 augusztus (2)
2010 június (1)
2010 május (1)
2010 április (6)
2009 november (2)
2009 szeptember (10)
2009 augusztus (11)
2009 július (4)
2009 június (11)
2009 május (13)
2009 április (2)
2009 március (8)
2009 február (7)
2009 január (15)
2008 december (34)
2008 november (31)
2008 október (25)
2008 szeptember (21)
2008 július (8)
2008 június (14)
2008 május (10)
2008 április (14)
2008 március (11)
2008 február (6)
2008 január (4)
2007 december (12)
2007 november (7)
2007 október (11)
2007 szeptember (8)
2007 augusztus (12)
2007 július (3)
2007 június (9)
2007 május (14)
2007 április (13)
2007 március (11)
2007 február (11)
2007 január (15)
2006 december (11)
2006 november (11)
2006 október (5)
2006 szeptember (10)
2006 augusztus (1)
2004 augusztus (2)
2004 május (1)
2003 augusztus (1)
2001 december (1)
2001 június (1)
- Fighters' run
-
#536 – Miki
2013-04-29 18:25:19
Módosítva:
2013-04-29 18:35:14 -
Ezen voltunk hétvégén, Békéscsaba mellett, Póstelken.
Bevallom izgultam kicsit előtte, mert nem tűntek könnyűnek az akadályok, és nem is készültem semmit, de úgy voltam vele, hogy ha focin végig tudok küzdeni másfél órát, akkor ennek is mennie kell. Legrosszabb esetben, majd sétálok közben kicsit.
előző
következőbezárSétálni végül nem kellett, bár némelyik akadály eléggé leszívta az erőmet. Pl. a hasonkúszás sárban, szögesdrót alatt. :) De pont ezek az akadályok jelentették az élvezetet számomra, még ha igen hamar merő víz majd sár lettem is. Egy 7 km-es futóversenyen biztos nem indultam volna el, de ez a verseny egy percig sem volt monoton, folyamatosan új kihívásokkal kellett szembenéznünk. Ráadásul abban bíztam, hogy ha már a folyamatos futásban nem is leszek túl jó, majd az akadályokon behozok valamennyit a lemaradásomon. És ez szerencsére így is történt.
Ez a hozzáállás végül a mezőny kétharmadának lehagyására volt elég, ami így elsőre nem is rossz szerintem. Kis készülés kell majd legközelebb.
De nem is ez a lényeg, hanem, hogy mekkora élmény volt ez az egész! Azóta sem tudok betelni vele. A rengeteg szívatás ellenére egy percig sem bántam meg, hogy elindultam. És bár van olyan kép, amin kicsit elgyötörtnek látszom, mégis inkább a folyamatos vigyorgás volt a jellemzőbb. :)
Nem ez volt az utolsó ilyen versenyem!